Az ábrázolási rendszerünk meghatározza, hogy egy tárgyat, alakzatot
honnan nézhetünk. A Monge-féle kétképsíkos eljárásban mindig a képsíkra
merőleges irányból készült vetületekkel találkozunk. Felmerülhet a
kérdés: Jó ez minden esetben?
A válasz természetesen nem.
Előfordulhat, hogy a könnyen szerkeszthető nézet helyett inkább a
szemléletes mellett döntenénk. De hogyan juthatunk el az egyik képből a
másikba? Ez az út a képsíkrendszer transzformációja: amely röviden
fogalmazva újabb vetület(ek) szerkesztését jelenti az előző kép(ek)
felhasználásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése