Hogyan készíthetünk mozgatható kockákat?

Nemrég mutattam egy videót a szellemkockákról.  Ezek ügyesen összeragasztott kockák voltak, melyek  látványosan mozgathatók lettek. Íme egy 3*3-as mini változat, melynél ragasztó is kell:

13. hét - Forgásfelületek árnyéka

2014. május 13.

A heti tananyag rövid összegfoglalása: 

Az utolsó témakörhöz értünk.
Ezen a héten forgásfelületek, íves épületelemek árnyékával foglalkozunk. Az ívelt felületek árnyéka esetén szükség van a vetett árnyék, a felületen az önárnyékhatár meghatározására, a felület nemcsak árnyékot vethet, hanem árnyékfelfogó felület is lehet egyben. Lássunk néhány példát:

Henger és a tetejére tett négyzetlap árnyéka

Illúziók

Az illúziókeltés gyakori eszköze az, hogy a látványt (egy bizonyos nézőpontból figyelve a képet) megtervezve a szükséges vonalakat visszavetítjük a térbe, az ott elhelyezett tárgyakra. Vagyis a kép megtervezése után a perspektíva rendszererét visszafelé működtetjük. Íme néhány alkotás:

Árnyékszerkesztés perspektívában

Az ábrák a szövegrészletek forrása: Szabó Ferdinánd: Műszaki ábrázolás II.

Az árnyékszerkesztést paralel világítás mellett vizsgáljuk. A megvilágítás ezen a módjával már korábban foglalkoztunk. Ha a fényforrást végtelen távolinak tekintjük – gyakorlatilag így kezelhetjük a Napot –,
a fénysugarak egymással párhuzamosak lesznek. Perspektívában ez azt jelenti, hogy közös az iránypontjuk (If), ami az előző értelmezés szerint egyben a fényforrás is.
Ha If-et a horizontvonal fölött adjuk meg, a világító test a szemlélő előtt helyezkedik el, a Nap ,,szembesüt”, a megvilágított test ellenfényben van.

12. hét - Perspektíva alapjai, árnyékszerkesztés perspektívában

2014. május 6.

A heti tananyag rövid összegfoglalása: 

Ezen a héten megismerkedünk a perspektíva szabályrendszerével.
A perspektíva a háromdimenziós tér sík felületen való, de a térbeliség látszatát keltő ábrázolási módszere.

A tárgyakat egy vízszintes alapsíkra (földre) helyezve (vagy fölötte lebegtetve) egy függőleges képsíkra vetítjük egy vetítési centrumból, mintha a fejünket egyenesen tartva néznénk.