A fedélidomszerkesztés egy gyakorlatias témakör a síkok metszése és
poliéderek áthatása alkalmazására. A feladatunk az lesz, hogy az
épületek lefedésekor
használatos tetősíkokat kialakítsuk.
Adottak az egy magasságban lévő ereszvonalak.
Feltételezzük, hogy az ereszvonalakra egyenlő hajlásszögű tetősíkokat
illesztünk. A nálunk szokásos síkállás az amelyben a síkok a vízszintes
síkkal 45 fokos szöget zárnak be. Mivel egyetlen gyakorlat erejéig
foglalkozunk a témakörrel így csak az alapokkal foglalkozunk. A
feladatok egyetlen vetületen megoldhatók, csak a felülnézetet fogjuk
használni.
Ha a tető keresztmetszetét nézzük, akkor az előbb említett 45°-os
szögnek annyi hatása van, párhuzamos ereszvonalak esetén a tetősíkok
összemetsződéseként kapott gerinc fele akkora magasan lesz az ereszvonal
fölött, mint amekkora az ereszvonalak távolsága volt.
Még egy fontos dolgot is észrevehetünk: felülről nézve a gerinc éppen
félúton lesz az ereszvonalak között. Geometria nyelvén: középpárhuzamost
látunk. A fenti ábrán az is látszik, hogy ha eltérnék a 45%-os
hajlásszögtől, akkor csak a tető (gerinc) magasságán változtatnánk, de a
gerinc vetülete továbbra is középpárhuzamosként látszana. De vajon mi a
helyzet az egymáshoz valamilyen szögben csatlakozó ereszvonalak esetén.
Mit látunk a a tetősíkok metszésvonalából az élgerinc és a vápa esetén?
Erre mutatok egy példát, amikor az egyik feladatunk modelljét egy 3D
nyomtató szeletelőprogramjában megnyitottam, és felszeleteltem:
Felülről nézve a tetősíkokat kirajzoló vonalak úgy látszanak, mintha az
ereszvonalat belülről egy vastag filctollal újra és újra körberajzoltuk
volna. A modellezésben az ilyen típusú vonalakat offset vonalaknak
hívják. De miután az eresz vonaltól mindig ugyanolyan távolságra
haladnak, a csúcsokban az irányváltások miatt mindig kirajzolják az
élgerincek és vápák vonalát, melyek iránya mindig szögfelező állású
lesz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése