2016. február 26., péntek

A perspektíva alapismeretei

A perspektíva a háromdimenziós tér sík felületen való, de a térbeliség látszatát keltő ábrázolási módszere.
A tárgyakat egy vízszintes alapsíkra (földre) helyezve (vagy fölötte lebegtetve) egy függőleges képsíkra vetítjük egy vetítési centrumból, mintha a fejünket egyenesen tartva néznénk.



Tehát, a perspektíva "képsíkrendszere" egy függőleges helyzetű képsíkból, egy erre merőleges vízszintes helyzetű alapsíkból, és egy, a képsíkra nem illeszkedő vetítési centrumból áll. Az ábrázolandó elemeket az alapsíkra helyezzük, vagy a fölött lebegtetve ábrázoljuk, de fontos szerepet kap az alapsíkra eső, felülnézeti ábrájuk. A perspektíva középpontos vetítésen alapuló ábrázolási mód, ennek az lesz a következménye, hogy az egymással párhuzamos egyenesek képei a rajzunkon összetartóak lesznek. Minden párhuzamos egyeneshalmazhoz egy olyan pontot (ún. iránypontot) találunk, melybe a képeik befutnak. Ha a vízszintes egyenesek iránypontjait összegyűjtjük, akkor a horizontvonalat kapjuk.
A reneszánsz idején nagyon sok művész foglalkozott a szabályrendszer leírásával, és többen terveztek a rendszert bemutató eszközöket.
Kocka és négyzetháló perspektív képe
Ellipszis képe
Ha az alakzat valamely része, lapja a szemmagasság alatt van, akkor arra rálátásunk van, ha fölötte, akkor alálátunk. A szemmagasságban lévő részletek vízszintes szakaszként látszanak. Minél jobban eltérünk a szemmagasságtól, annál nagyobb a rálátás és az alálátás mértéke.
Egy alakzat vetületeiből perspekítv kép szerkesztésére a következő módszereket alkalmazhatjuk:
  • mérési-átviteli eljárás
  • az alapsík és a horizontsík együttes képsíkba forgatása 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése