Az árnyékszerkesztést paralel világítás mellett vizsgáljuk. A megvilágítás ezen a módjával már korábban foglalkoztunk. Ha a fényforrást végtelen távolinak tekintjük – gyakorlatilag így kezelhetjük a Napot –,
a fénysugarak egymással párhuzamosak lesznek. Perspektívában ez azt jelenti, hogy közös az iránypontjuk (If), ami az előző értelmezés szerint egyben a fényforrás is.
Ha If-et a horizontvonal fölött adjuk meg, a világító test a szemlélő előtt helyezkedik el, a Nap ,,szembesüt”, a megvilágított test ellenfényben van.
 |
A horizontvonal alatt elhelyezkedő If esetében a fényforrás, a Nap a szemlélő mögött van, a vetett árnyék hátrafelé vetül.
 |
 |
Paralel megvilágításnál ez utóbbi felvétel adja a legszemléletesebb árnyékképet. A fénysugarat a vízszinteshez tetszőleges szög alatt hajló egyenessel adhatjuk meg, s a szokás szerint balról jövő megvilágítást veszünk fel. Építészeti rajzokon elterjedten alkalmazzák a vízszinteshez 45° alatt hajló fénysugarat, ami jó árnyékvetést szolgáltat és gyorsan szerkeszthető, hiszen egy függőleges szakasz árnyéka egyenlő hosszúságú lesz az árnyékvető szakasszal. A fénysugár vetülete f0 mindig alapvonallal párhuzamos.
Technikai emlékeztető:
- Párhuzamos egyenesek árnyéka párhuzamos.
- Árnyékfelfogó síkkal párhuzamos egyenes árnyéka párhuzamos magával az egyenessel, az első esetben az egymással párhuzamos árnyékoknak, a második esetben az árnyékvető egyenesnek és árnyékának közös az iránypontja.
- Árnyékfelfogó felületet döfő egyenes árnyéka a döfésponttól, az egyenes talppontjától indul.
- Ha egyenes két különböző síkra vet árnyékot, az árnyék a síkok metszésvonalán törik.
- Valamely árnyékpontból az árnyékvető pontot úgy keressük vissza, hogy az árnyékpontra illesztett fénysugárral visszametsszük az árnyék vető egyenest.
Lépcső árnyéka: Részletes leírás a Szabó Ferdinánd: Muszaki_abrazolas_II.pdf jegyzet 164-165. oldalán.
 |
| Forrás |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése