A heti tananyag rövid összegfoglalása:
Ezen a héten épületelemek árnyékával ismerkedünk.De előtte nem árt egy kis ismétlés:
Az előző félévben már foglalkoztunk árnyékszerkesztéssel (13. hét diasora). Már láttuk, hogy az árnyékok keletkezéséhez fényforrás (vagy fényirány), árnyékot vető tárgyak és árnyékfelfogó felületek szükségesek.
Az árnyékok feltüntetése fokozza a szemléletességet, és elősegíti a rajz megértését. Épületek homlokzati képét előtetők, párkányok vagy bemélyített részletek, fülkék, vakablakok tagolják. Az árnyékolással ezek a fal síkjához viszonyított helyzete megállapítható.
A fényforrást rendszerint végtelen távolinak választjuk, így a fénysugarakat párhuzamos egyeneseknek tekintjük, az ilyen világítást paralel világításnak nevezzük. A paralel világítás lényegében véve párhuzamos vetítés, vagyis az árnyékszerkesztés elviekben nem más, mint az alakzat egy újabb vetületének meghatározása.
Árnyékfelfogó felületnek eleinte a képsíkokat, vagy azzal párhuzamos síkokat veszünk, később más felületek is szó jöhetnek, pl. egy oszlopfő árnyékot vethet az alatta lévő oszloptestre.
Ha a tárgyakat megvilágítjuk, a fényforrás felé forduló lapjaik megvilágított lapok, az ellenkező irányba fordulók önárnyékosak. A tárgyakba ütköző fénysugarak, mint egyenesek, a tárgyak mögött folytatódnak, hogy az árnyékot létrehozzák.