2016. március 6., vasárnap

4. hét - Az árnyékszerkesztés alapjai

A heti tananyag rövid összefoglalása:

Árnyékszerkesztésnél a tárgyakat, alakzatokat megvilágítjuk, és ezáltal fokozzuk a rajzunk képiességét. Különösen építészeti rajzokon előnyös, mivel az épületek tagoltsága (előtetők, párkányok, fülkék, vakablakok) jobban kiemelhető az árnyékok feltüntetésével. A tagoló elemek fal síkjához viszonyított helyzete megállapítható. Tekintsünk egy homlokzatot, melyet különböző nyílásokkal, fülkékkel, a fal síkjából kiálló elemekkel tagoltunk. A tagoló elemek szemből nézete alapján nem dönthetők el, hogy hol milyen elemeket helyzetünk el.
Forrás: http://epab.bme.hu (Letöltve: 2014. 03. 10)
 Az árnyékok feltüntetésével egyértelművé válik, hogy hol lyukasztottuk át a falat, megmondható, hogy a fal síkjából kiemelkedő, vagy besüllyesztett elemről van szó, ráadásul a formájukat is meg tudjuk állapítani. 


Forrás: http://epab.bme.hu (Letöltve: 2014. 03. 10)
Az árnyék meghatározásához szükséges egy vagy több fényforrás kijelölése, az árnyékot vető alakzat és az árnyékot felfogó felületek megválasztása.
Paralel megvilágítás esetén a fényforrást végtelen távolinak képzeljük, azaz ebben az esetben a fénysugarak egymással párhuzamosak.  A paralel megvilágítás nagyon jól modellezhető a napfény által keletkezett árnyékokkal. Az eljárás maga nem más, mint a már megismert párhuzamos vetítési eljárás, azzal a különbséggel, hogy ezúttal csak a kontúrok, képkörrajzok jelennek meg az árnyékfelfogó felületeken, mert az árnyékkép „belsejében” nem tudunk részleteket megkülönböztetni. A fénysugár irányát egy egyenessel adjuk meg a rajzunkon. Az árnyékot egy olyan hasábszerű, hengerszerű felületnek a megvilágított test mögé eső része határolja, amelynek oldalélei, alkotói a megadott fényiránnyal párhuzamosak.

A héten az alapszerkesztésekkel fogunk megismerkedni.

Előadás:
Házi feladat:
  • feladatlap, Beadási határidő: 2016. március 24.
A gyakorlat anyaga:

Táblakép (a kiadott  feladattól egy kicsit eltérő felvétel):
Egymást metsző síklapot és egyenest megvilágítunk. Ekkor a vetett árnyékuk az A'B'C' háromszögből és az azt metsző egyenesárnyékból fog állni. Ezek az árnyékmetszéspontok kétféleképpen jöhetnek létre:
A hátsó (kék) fénysugár először megvilágítja az AC oldal egy pontját, azt rávetíti az egyenes egy pontjára, majd eléri a vetett árnyékot felfogó síkot.
Az elől lévő (piros) fénysugár először az egyenes sík fölötti részén megvilágít egy pontot, majd azt éppen a háromszög szélére vetíti, és majd csak ez után éri el a síkot. Az egyenes síkra vetett árnyéka a lap szélén lévő pontba tart, melyet a vetett árnyékból visszafelé rajzolt fénysugárral jelölhetünk ki.
Mi történik a döféspont közelében?

Itt a fénysugarak először az egyenes síklap fölötti részét világítják meg, de nem tudják hosszan vetíteni, mert a sík nem engedi őket tovább. Ezeket szemléltettem a rövid piros nyilakkal.
Vagyis az egyenes síkra vetett árnyékához  elég lenne egy ilyen sugárnak a lappal való közös pontját meghatározni, a vetett árnyék minden esetben a döféspontból indul.
Ha egyenesekben gondolkodunk, akkor a fénysugarakat tovább tudnánk engedni, és a képsíkot az árnyékolt területen metszenék el.
(Táblakép, 2016.03.10.)

A gyakorlat feladatának lépései a táblaképeken követhetők:
https://drive.google.com/folderview?id=0B_XPtCdn7YKzNW1FZzBUV1VVdDA&usp=sharing


Ajánlott bejegyzések:
További segédanyag:

Bejegyezte: dátum:
Címkék: ,

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Feliratkozás: Megjegyzések küldése (Atom)